2011. március 27., vasárnap

Cuore Sportivo

A Cuore Sportivo olaszul ugyanúgy sportszívet jelent, mint magyarul. Így különösen furcsállom, hogy még senkinek sem tűnt fel: ez egy elég veszélyes betegség.


A formája még az Alfa Romeo legendásan magas szintjéhez képest is kimagasló. Hiába nyolc éves a dizájn, ez egy időtálló vadbarom. Brutálisan emelkedő övvonal, agresszív, de nem barátságtalan ikerlámpák, 17 collos kerekek. Ha még egy kicsit túloznak rajta, sportautó-karikatúra is lehetett volna belőle, de a Pininfarinánál mindig csak annyit túloznak, amennyi a kóros tesztoszteron-termelődés megindításához feltétlenül kell. Nem a legpraktikusabb, hátrafelé például csak annyit látunk, mint egy földi giliszta, vagy világos van, vagy sötét, de a nehéz helyzetekben mindig eszünkbe jut, azért vagyunk nehéz helyzetben, mert egy gyilkosan jól kinéző autóban ülünk. És már meg is vigasztalódtunk. 


A GTV tökéletesen alkalmas normális közlekedésre. Persze aki egy ilyen autóval normálisan közlekedik, az tényleg nem normális. De azért lehet. Igaz, az ember a normális közlekedés ideje alatt is folyamatosan simogatja-kocogtatja talpával a gázpedált, mint debil sorozatgyilkos a bevásárlóközpontban a pumpálós shotgunt a ballonkabát alatt: nem biztos, hogy elsütöm, de ha akarom, bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol. 

Azt hittem, ehhez a sportautó-műfajhoz már öreg vagyok. A Celica T Sportban nem éreztem semmi különöset, az Integra R Type-ban meg egyrészt attól féltem, mindjárt szétesik, másrészt egyfolytában vasmarokkal kellett szorongatni a kormányt, nehogy kitépje a kezemből egy olyan vályú, amit egyébként észre sem vesz az ember. Harmadrészt úgy üvöltött, mint egy gőzkürt. Akrobatáknak lehet jobb az Integra, aki viszont csak néha vadul meg, egyébként nem szereti, ha folyamatos állatkodásra késztetik, a GTV-vel jár jobban. Különösen, ha sokat jár autópályán, ahol 6. fokozatban pihentető vele az autózás, ami az Integráról ugye kevésbé mondható el.


A GTV motorja selymesen duruzsol; ha csak autónak használjuk, a háttérben marad. Ilyenkor még a CD-t is hallgathatjuk, ha viszont alagút, vagy akár egy vaskosabb szalagkorlát közelít, zene ki, ablak le, váltó kettőt vissza - uáááááá! Aztán lehet fűteni a könnyen kezelhető és jól működő automata klímával, de ezért a kipufogóhangért akár még egy hörghurut is megéri. 


A háromliteres V6-ostól 220 lóerő kifejezetten kevésnek tűnik, a japán high tech ismer ennél lényegesen jobb köbcenti/lóerő arányokat is. Ez a 220 lóerő azonban úgy jön ki belőle, hogy nem kell a lágyékát véresre sarkantyúzni 7500-as fordulaton, amit nem különösebben szeretek a végsőkig hegyezett japán sportmotoroknál. A GTV lazán hasít minden fordulatszám-tartományban, mintha egy pitbullnak nem adnánk nagyobb feladatot egy sípoló gumiállat megölésénél.


A hibái akár idegesítőek is lehetnének, de szerelmi jellegű függőséget az Alfa Romeo-nál erősebben kevés autó tud kiváltani. És a jelek szerint a GTV az esszencia, amiből a többi Alfába is csepegtetnek.


  • Winkler Róbert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése