"A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene."
A goatrance kialakulásának kezdetei az 1990-es évekre tehetőek, ám a kultúra sokkal messzebbre nyúlik vissza az időben, pontosan az 1960-as évekvégére. Ekkoriban a hippikorszak gyermekei Woodstock után azt a gondolatot próbálták továbbépíteni, hogy a természettel harmóniában élve folytassák azt a megkezdett életformát, melyet Woodstock elindított: „Make Love, not War!”
Goa, India egy tengerparti állama lett a kalandvágyók és rocksztárok egyik fő célpontja, ahol keresték azt a szabadságot, melyet Woodstock adott. Az 1980-as évekig szépen virágzó kommunák alakultak ki Goán, melyek a saját szabályaik szerint, és a nyugati életmódtól teljesen eltérően éltek. Sokan azonban nem bírták ezt a fajta életstílust, és így csak kevesen maradtak ott. Azonban az 1990-es évek elején beköszöntött Goán is az elektronikus forradalom (acid), melyet az ott lakók azonnal a magukévá tettek, és továbbfejlesztettek saját szájuk íze szerint. A korszak nagy alkotásait (Yello, Talking Heads) egy San Franciscóban élő guru, Goa Gil szerettette meg az ottlakókkal, és ezekhez hozzátéve a népi, indiai folklorisztikus hatásokat, az akkoriban hódító detroit technót, industrialt, new wave-et, és az 1970-es évek pszichedelikus hangzásait létrehozták a goatrance-et, melynek előfutárai a Killing Joke és a Front242 voltak.
A goakultúra legerősebb alapját mindig a partik, elsősorban a szabadtéri partik jelentették és jelentik ma is, melyek rendszerint valamilyen különleges helyszínen kerülnek megrendezésre (tengerpart, őserdő, régi kastély, hajó, sivatag, egy erdő közepe stb.) Nevéből adódóan elsősorban az indiai Goa államban tartanak ilyen rendezvényeket, ahol a helyi rendőrség némi baksisért cserébe szemet húny afelett, hogy a résztvevők szabadon tömjék meg chillum pipájukat charassal (kézzel készült hasis), mely dohánnyal keverve önmagában is pszichedelikus élményt nyújt használóinak. Ehhez járul hozzá a zene, illetve a dekoráció, mely (ha nem a természetben vannak) természetutánzó, vagy a fantasy világból merítő UV aktív, vagy fluoreszkáló képek, szobrok, vetítések, térelválasztó nádfonatok rendszerint.
Sok mosolygós, barátságos ember, a legextrémebb ruhákban, a legmeglepobb helyekrol. Mindenki táncol, a közönség együtt találja meg az utat a felszabaduláshoz, ami a zene és a fények hatására elkezdodött a táncteremben, vagy a tuz körül. Szinte mindenki, aki járt már goa bulin beszámolt a "közös lélek" kialakulásának fantasztikus élményérol, amikor a táncolók úgy érzik, most minden ott lévo partizó észlelése és gondolatai egy nagy tudatban kapcsolódnak össze. A szabadtéri partikon a napfelkelte jelenti a csúcseseményt, ez a sötétségbol a fénybe érkezés, a csakra utazás tetopontja, ráadásul a partizó felfedezi a körülötte lévo arcokat és sokszor magának a helyszínnek a szépségeit. Az újév megünneplése rendszerint a goa kultúra egyik csúcspontját jelenti, ekkor több ezren is összegyűlnek szerte Indiából. A tömeghez rendszerint sok utazó és jógi is csatlakozik, és a koldusokat sem űzik el.
A goatrance a mai napig is megmaradt underground zenei kultúrának mindenhol a világon, melynek egyik legfőbb oka a zenék és a partik terjesztésének módja, mely főleg szájhagyomány, szórólapok, és az Internet révén terjed, a mainstream média ugyanis nem foglalkozik a stílussal. Egyetlen kivétel talán Izrael, ahol országos népszerűségnek örvend. Ma is virágzanak a „meg nem hirdetett” partik, ahol 50-200 ember bulizik háborítatlanul valahol a természetben. Goa partvidékén szokás az, hogy a dzsungel közepén hangos dobolás jelzi, merre van a parti és az emberek órákig bolyonganak, mire odatalálnak.
