Ez nem pálya, ez mindenki hazája, nekünk ez jutott,

ez az ország, ahol mindegy sárga, vagy árja vagy.

Hol a vágyad már a rajtnál rég elbukott,

romlott ez a világ és a neheze még hátra van.

Lásd a fákat, egyszer nézd meg, hogy a Nap lemegy,

nyisd ki szemed, jegyezd meg egy életre ki van Veled!

Duna, Tisza, Bükk, Alföld, Tihany, Aggtelek,

Emeld fel a fejed, legyen kertváros, laktelep.

Szállok Veletek, ameddig tart a képzelet,

ha van igaz barátod, haver rakd össze kétkezed!

Álmodni kell mindig, úgyhogy álmodj szépeket,

Ma messze hajózunk el, ég Velem, ég Veled!

Emlékeink köszönnek vissza a képekről.

Sose számitott semmi, csak legyen még egy kör.

Tesó ébredj, nincs kiszállás az évekből!

Mert csak a Mienkre nézek föl!

Egyszer én leszek a vándor,

ki ha hiv a távol, gondol egyet: minden jön magától.

Nehéz megmondani ki bátor.

Ha jó lesz itt a tábor megszállok, mert nekem is van álmom,

csak nem hallod a számból.

Mindent igazából úgy teszek, ahogy ömlik a zápor.

Hogyha őrzik az álmom, 

azt birom, legyen bárhol, csak hozzájár, hogy balul nyilal Ámor.

Legalább tanulok hibámból, nekem üzlet,

már tisztán látom a kezem kiért teszem tüzbe.

Ne hagyj ki semmit se, a nagybetüs fürge,

nem hiába egy köszönetet küldj fel az ürbe!

Hogy ezt kaptad, azt hogy Egy anyád van,

kaptál sok boldogságot rengeteg barátban.

Hisz Egy élet, Egy jövő, Egy tudat!

Nekünk ez jutott, igy kaptunk Egy utat."